Ide olyan szempontból véletlenül kerültem, hogy a Zürich környéki nagy dugókból a szállásom felé menekülve lejöttem az autópályákról és ez a kolostor éppen útba esett. Igazából nem egy nagy szám, de pihenés képen jót lehet sétálni itt.
Ha jól olvastam, akkor ez az épület együttes jelenleg a kanton kezelésében van. A szerzeteseket 1841-ben elzavarták (feloszlatták a kanton szerzetesrendjeit), akik néhány évnyi kódorgás után Ausztriában telepedtek meg Vitték a nevüket is, az új helyük neve Wettingen-Mehrerau lett (nem mentek túlságosan messzire, ez a hely a Bodeni tó keleti csücskében van, Bregenz Svájc felé eső szélén).
Jól karbantartott parkja , szőlője és fűszerkertje van.
Az előző nap a Zürich környéké tapasztalható irgalmatlan dugók miatt megfogadtam, hogy mégsem megyek ezen a napon Svájcba, ez szerencsére nem teljesült, mert már korábban megtaláltam ezt a helyet a Google Earth-n. Ebben az az érdekes, hogy bár Svájc felől is megközelíthető, könnyebb Németország felől. Itt sajnos nem nagyon homorítottak a tájékoztatással, így elmondom, hogyan lehet eljutni ide a legkönnyebben, mivel érdemes (a GPS nem ismeri ezt a helyet)
Svájc felé majdnem a határig kell menni (Németország felől), közvetlenül a határ előtt (Blumberg) balra kell kanyarodni, majd az második sarkon jobbra (Alte Bargener str, valószínűleg ez volt az eredeti út). Itt igencsak figyelni kell, mert az utolsó ház után kb. 100 m-re van a kb 2 autónyi parkoló, ahol a természetvédelmi területet egy kb. 2 tenyérnyi tábla mutatja (első kép). Én ezt először nem vetten észre, gyakorlatilag beérkeztem a svájci oldalon lévő határállomásra (egy mellékúton, határőrizet nélkül). Na itt gyorsan visszafordultam, és csak a miatt láttam meg, hogy hol kell parkolni, hogy megállt egy autó. Gyorsan leparkoltam (nagyjából ez a két autó fért el ott) és elindultam az úton. Kb 200 m után átgyalogoltam Svájcba. Itt egy határkő mutatja a határt.
Itt jött a meglepetés. Gyönyörűen karbantartott terület, gondosan kiépített úthálózattal. Az út melletti területek egy alacsonyan futó zsinórral van lezárva. Bár csak néhányan voltak, senki nem lépett be a területre, mindenki csak az útról figyelte az orchideákat, vagy fényképezte. Ilyen mennyiségű orchideát még ne láttam egy helyen, főleg a papucsorchideákat. Ki van táblázva, fényképekkel, hogy itt 10 orchidea található. Ebből kb. hetet megtaláltam, a többiek valószínűleg máskor nyílnak. Készítettem egy kis videót is, kissé rázkódik, nem a legjobb videóm. Főleg a képeken látszik, hogy mennyi és mekkora orchidea van itt.
És az egészben az a poén, hogy ingyenes (lehet, hogy valamilyen alapítvány tartja fenn).
Ahogy azt Zürich-nél megemlítettem, Svájcban (szerintem) elsősorban a természeti szépségeket kell megnézni. Fél nap Zürich után (miután otthon alaposan feltérképeztem a környéket) e mellett a park mellett döntöttem és úgy néz ki, jól. Nincs nagyon messze Zürich-től, pillanatok alatt ott lehet lenni. A választás már csak a miatt is rá esett, mert ha van a közelemben egy arborétum, botanikus kert, akkor azt igyekszem megnézni (v.ö. első diplomám: erdőmérnök). Amúgy nem tudom, hogy mennyire felkapott, mivel parkoló elég kevés van, másképp igencsak nehézkes megközelíteni, mint autóval. Ez most így előszezonban nem igazán számított. "Természetesen" mikor essen az eső, ha nem most, egész út alatt szép idő volt, de erre most esni kezdett. Németországban, Svájcban igen gyakran előfordul, hogy naponta akár 4-5-ször is változik az időjárás - esik - süt a nap - esik - süt a nap, stb - így gondosan én sem törődtem vele. Meg nem is szakadt az eső, csak sűrűn csepergett. Viszont nagyon megérte megnézni, mivel ez az időjárás pompás állapotban tartja a parkot. Igaz, a rododendron virágzás zöméről lekéstem kb. egy héttel, de azért maradt még virág bőven. Az egyetlen büfében a parkban kiderült, hogy magyar a személyzet, ők mondták, hogy a meleg és a sok csapadék miatt korábban zajlott le a virágzás a szokásosnál (a büfé neve: Beizli). Ez van. A park nagyon ráment a vizes élőhelyek bemutatásár, kiterjedt tórendszer van benn, a végén pedig egy egész sorozat kis tó is található, egy pallórendszeren keresztül megtekintve, elsősorban vízi liliom-féléket bemutatva. Itt találkoztam még magyarokkal, két nővel, de én inkább arra gyanakodnék, hogy itt élnek Svájcban, ahogy a beszélgetésünkből leszűrtem.
Igencsak alaposan bejártam a parkot, ilyen harsogó zöldet ritkán lehet látni, ha valaki megteheti, jöjjön el megnézni, biztos minden évszakban nagyon szép. Arra is fel kell készülni, hogy ez Svájc, a belépő 2022-ben 20 CHF/fő volt
